Árnyékáért becsüljük…

„Egyszer véget ér a lázas ifjúság…” A nagyszerű énekes, a fájóan fiatalon elhunyt Máté Péter örökzöld slágerének híres sora jut eszembe, október elseje, Az idősek világnapja alkalmából. Nem lehet elég hálás a sorsnak, aki egészségben és boldogságban tudhatja nagyszüleit, korosodó szüleit! Tőlük kaptuk az életet, ők adtak mindent nekünk. Gondosan vigyázták első lépéseinket, elindítottak bennünket az életben és féltő szemeiket most is rajtunk tartják. Mi pedig szeretetünk, tiszteletünk és hálánk jeléül segítjük, támogatjuk őket, hiszen pontosan tudjuk: azt a gondoskodást fogjuk visszakapni gyermekeinktől, amit példaként mi mutatunk szüleink, nagyszüleink irányába.

Éppen ezért érthetetlen és felfoghatatlan számomra, számunkra, hogy vannak emberek, akik az idősektől is elvesznek. 13. havi nyugdíjat országosan – köszönet és hála a mostani kormánynak, amiért visszaadja – illetve kétszer ötezer forintot a bajai nyugdíjasoktól helyben. Merthogy a 2019-benvezető pozícióba került bajai baloldal pontosan ezt tette. Hölgyek, urak! Nem szégyellik magukat?

Ajánlom mindenki figyelmébe azt a vélekedést, miszerint egy társadalom fejlettségét, minőségét, érettségét jól tükrözi, ahogyan idős polgáraival bánik. Nos, úgy tűnik a jelenlegi bajai városvezetés nem nőtt fel ehhez a feladathoz (sem). A megfeszített munkától verejtékező polgármesteri tanácsadók közül valaki a szépkorúakra is gondolhatna…Régi magyar mondás szerint árnyékáért becsüljük a vén fát. Tetszenek érteni, kedves baloldali bajai városvezetők?